Bár a kötelezően kiszabadó halálbüntetés sérti a nemzetközi jogot, az elmúlt években Szingapúr mégis tucatjával küldi siralomházba a kábítószerrel való visszaélések elkövetőit.

JELENTÉS

Az Együttműködés vagy halál című jelentés szerint bár a 2013-ban bevezetett halálbüntetési reformnak köszönhetően a halálos ítéletek száma csökkent, a reform azonban közel sem ment elég messzire ahhoz, hogy az élet-halál kérdését az ügyészek döntési jogköréből a bírókéba helyezze át.

Szingapúr szereti magát egy virágzó és fejlődő példaképnek beállítani, de a halálbüntetések alkalmazását tekintve kirívóan semmibe veszi az élethez való emberi jogot. Az ország szigorú törvényekre épül, amelyek túlnyomórészt a bűncselekményi láncolat legalján álló kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit célozza, akik közülük sokan hátrányos helyzetűek.” – jelentette ki Chiara Sangiorgio, az Amnesty International halálbüntetésekkel foglalkozó szakértője.

A 2013-ban bevezetett reform egy lépés volt a jó irányba, amely lehetővé tette a vesztőhely elkerülését néhány ember számára, de mégis egy alapvetően hibás koncepcióról van szó.”

Szingapúr a méretén jócskán túlmutató befolyást gyakorol Ázsiára és a világ többi részére is. A kormánynak lépéseket kell tennie, hogy a halálbüntetést egyszer és mindenkorra eltöröljék.”

Az Amnesty International kutatása során bírósági dokumentumokat elemzett, és arra a megállapításra jutott, hogy Szingapúrban a bíróságok kábítószer-kereskedelem esetében a kötelező halálos ítéleteket szabják ki, még akkor is, ha az új reformoknak köszönhetően lehetőség lenne enyhébb büntetés kiszabására.

A kötelezően kiszabandó halálbüntetések nem engedik a bíróknak figyelembe venni a bűncselekmény vagy az elkövető esetében fennálló enyhítő körülményeket. Nem hagynak más lehetőséget a bíróságok számára, mint a kivégzőhelyre küldeni a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit.

Az utóbbi négy év során siralomházba küldött, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőinek többségét relatíve kis adag kábítószer birtoklásáért ítélték el. Többségük úgy nyilatkozott, hogy a munkanélküliség vagy adósságuk vezettett oda, hogy kábítószerrel kereskedjenek.

A 2013-as reformok bevezetését követően a futároknak lehetőségük van elkerülni a kötelezően kiszabott halálbüntetést, amennyiben együttműködnek az ügyészséggel az eljárás során. Bár annak eldöntése, hogy mely elkövetők esetében lehet ezt alkalmazni nem a bírók, hanem az ügyészek hatáskörébe tartozik, az eljárásokat pedig zárt ajtók mögött, átláthatatlan keretek között bonyolítják le.

A kötelezően kiszabott halálbüntetéseket azonnal meg kell szüntetni. Habár volt némi csökkenés ezen a téren az elmúlt pár évben, az a tény, hogy még mindig alkalmazzák, aggodalomra ad okot.” - mondta Chiara Sangiorgio.

Hibás eszköz a bűncselekmények megelőzésére

A szingapúri hatóságok továbbra is azzal igazolják a halálbüntetés fenntartását, hogy ez egy hatékony eszköz a bűncselekmények megelőzésére. Vivian Balakrishnan külügyminiszter 2016 szeptemberében az ENSZ előtt tartott beszédében azt mondta: „Meglátásunk szerint a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények és az emberölések halálbüntetéssel történő megtorlása kulcsfontosságú abban, hogy Szingapúr egy kábítószermentes és biztonságos hely legyen.”

Ennek ellenére nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a kivégzéssel való fenyegetés elrettentőbb lenne, mint más büntetési formák, például az életfogytiglani börtönbüntetés. Ezt több kutatás, többek között az ENSZ egyik tanulmánya is megerősíti.

Szingapúr hitegeti magát, ha azt hiszi, hogy a halálbüntetés hatékony módja a bűncselekmények megelőzésének. Ez végső soron egy kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés, amely nem véd meg minket. Ezt a világ országainak többsége mára már felismerte. - mondta Chiara Sangiorgio.

Szingapúrnak azonnal moratóriumot kell hirdetnie a halálbüntetések kiszabására, és meg kell fontolnia annak hatályon kívül helyezését. Rövidtávon az országnak összhangba kell hozni a jogszabályokat a nemzetközi jogi előírásokkal, és biztosítania kell, hogy a siralomházban lévő elítéltek a nemzetközi sztenderdek szerint járó minden jogi védelmet igénybe vehessenek.”

Death Penalty News

Aktivisták elnyomása

A reform bevezetés óta a szingapúri hatóságok egyre inkább elnyomják a halálbüntetést ellenzőket, főleg a jogászokat és más aktivistákat. Egy 2016-ban kihirdetett törvény szigorította a jogvédők és más aktivisták lehetőségeit, hogy a bíróságok ítéleteit kritizálják.

2017 augusztusában például a legfelsőbb bíróság 6000 szingapúri dollárra (nagyjából 1,1 millió forint) bírságolt meg egy kivégzésre váró elítéltet képviselő jogászt, miután az ügyvéd órákkal az ügyfele kivégzése előtt a Facebookon kritizálta a bíróságot.

A szingapúri hatóságok soha nem vették igazán komolyan a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, és egyre inkább keresik a lehetőséget, hogy a halálbüntetés körüli vitákat elnémítsák. Azonnal meg kell szüntetni az élethez való jog ügyében felszólalók szándékos zaklatását.”- mondta Chiara Sangiorgio.

Háttér

Szingapúr a kilencvenes évek óta nagy utat járt be a halálbüntetések kiszabását illetően: azokban az években ebben az országban volt a legmagasabb az egy főre jutó kivégzések száma, tucatnyi halálbüntetést szabtak ki minden évben.

Az elmúlt három évben összesen 10 embert végeztek ki (2016-ban 4-et), míg legkevesebb 17 embert ítéltek halálra. Mindegyik esetben emberölésről vagy kábítószer-kereskedelemről volt szó.

A nemzetközi jog szerint halálbüntetést csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetén lehetne alkalmazni, a kábítószerrel kapcsolatos jogsértések azonban nem érik el ezt a szintet.

Az Amnesty International minden körülmények közt ellenzi a halálbüntetést, függetlenül a bűncselekmény természetétől, az elkövető személyétől, vagy az állam által alkalmazott kivégzési módszertől. A szervezet a halálbüntetést az élethez való jog megsértésének tekinti, azt kegyetlen, embertelen és megalázó büntetési formának tartja.